MŰHELY

BENCZIK GYULA

EGERVÖLGY HELYTÖRTÉNÉSZE

-BEMUTATJUK HAJBA SÁNDORT-

  1993-ban lapunk közölte egy írásod a sikeres egervölgyi honismereti
  szakkörről. Nem derült ki belőle, hogy egervölgyi születésű-e a szakkör
  vezetője, Hajba Sándor?
1922. január 17-én születtem a Hegyháton, Döröskén, népes családban, hatan
voltunk testvérek. Gyermekkoromban rengeteg népmesét, legendát, népi 
anekdotát meséltek az emberek, ezeken nevelődtem. 
Iskolás koromban a körmendi piacon pillantottam meg azt a pirosba kötött kis
füzetet, ami a magyar irodalom klasszikusait népszerűsítette. Ha tudtam,
mindig kikönyörögtem egy-egy példányra a szűkösre fogott családi
költségvetésből a pénzt. Ma is őrzöm a közel 30 füzetecskét. Mécses mellett
szoktam felolvasni a családnak esténként. Emlékszem az első könyvemre is:
Aranynak a Toldi-trilógiája volt.
  1937 körül lehetett, amikor Döröskén megalakítottuk az Ifjúsági Kört.
Később a Kalotban folytattuk munkánkat. A Kalothoz főként a helybeli
színielőadások megszervezésének a hagyománya fűzödött.
  1943-ban bevonultam katonának, a visszacsatolt Muravidékre kerültem.
Utána a frontra vezényeltek Nyugat-Ukrajnába. Fogságba kerültem, és csak
1947 júliusában jutottam haza.
  Itthon új szelek jártak, lehetőségem nyílt érettségizni, s később tanári
diplomát szerezni. 1954-ben kezdtem tanítani Olaszfán, itt nősültem meg,
három gyermekünk született.
  Mikor kerültél Egervölgyre?
1962-ben az egervölgyi iskolában tanárra volt szükség, így kerültem oda.
  Mitől volt más Egervölgy, mint a többi falu?
Rögtön felkeltette az érdeklődésemet a falu, amit a környékbeliek máig
Németfalunak neveznek. Más volt a falu arculata (kontyos tető helyett 
oromfalú épületek), érezhető volt még egy idegenül hangzó dialektus az
Egervölgyiek beszédében, és eltért a környékbeli falvak lakóitól az
eredethagyományuk is. Ők 13 német telepes család leszármazóinak tartották
magukat. Auer (Ár), Baumgartner (Pángort), Baldauf (Poldáf), Leitgeb 
(Lájgeb), Leicher (Lejker), Poór (régen Pur), Tausz (Tauz), Scherman
(Sermon, Sermann), Scheiber (Sájber), Osterbauer (Oszter), Fehér (Bájsz),
Német (Dájcs), de ezenkívül a Kupi, Hokker, Szommer (Szumer) és a Rauch 
(Rák) családok tartották magukat tősgyökeresnek.
  Milyen gyűjtőmunkára volt lehetősége a hatvanas-hetvenes években a falu
  pedagógusának?
1965-ben Domonkos János szakmai tanácsai alapján összegyűjtöttük a falu
földrajzi neveit. Jó néhány évtized eltelt azóta, de most is csak négy
olyan nevet tudok, amivel az akkor feljegyzett 63-at kipótolhatnánk.
  A Hazafias Népfront szervezete krónikaíró mozgalomban is résztvettem.
Az akkor elkészült munkám szóbeli hagyományok lejegyzésén alapult, ezért
ragaszkodtam a 13 alapító német ajkú család legendájához. Ma hosszas
levéltári búvárkodásom után sok ponton kiegészült ez az alapjaiban helytálló
eredetmonda. A meglelt eredeti németnyelvű telepítő levelet Németországban,
Heidelbergben fordítattam le. 
  Szóbeli néprajzi anyagot gyűjtöttem a múzeumoknak is Egervölgyről,
Szemenyéről, Csipkerekről, Bejcgyertyánosról és Hosszúperesztegről. Ezeket a
múzeumi kézirattárak őrzik.
  Az általam vezetett honismereti szakkörben ismertettem meg a
tanítványaimmal az utolsó szemenyei és újlaki borospincéket, a szemenyei
"török" temetőt, a kihalóban lévő kismesterségeket és az egervölgyi 
kalabukós utcasort. Az ifjabb nemzedékek is legyenek büszkék arra, hogy ők
hegyhátiak, egervölgyiek, és folytassák az elkezdett munkát. Felismertem,
tenni kell azért, nehogy a Vasi Hegyhát szép hagyományai, népi értékei
nyomtalanul eltűnjenek.
  Jó egészséget kívánunk a további munkájához!

Hajba Sándor

Megjegyzés:
Megjelent a Vasi Honismereti Közlemények 1997/2. számában. ((29-30. oldal)
(HU-ISSN 1219-2783))
A html változatot gépelte: Tausz Sándor