ADATTÁR

HAJBA SÁNDOR

EGERVÖLGY TELEPÍTÉSE 1756-BAN

A Farkas-erdő környéki falvak újbóli benépesítése a török uralom után
csak az 1720/30-as években kezdődött meg. A vasvári káptalan 1741-ben
telepítette be újra a szinte teljesen kipusztult Csipkerek községet.
Az új telepesek közül minden második német anyanyanyelvű volt.
(Néprajzi gyűjtőutam tapasztalata alapján ma is 50-60 % német családnevű
lakosa van, akik mind "őslakosnak" vallják magukat. Például Hodvogner,
Ecker, Weidinger, Serman stb.)
   Ugyanekkor népesült be nagyrészt német telepesekből Bögöte község is.
   1750-től a sárvári földesúr gróf Szluha György császári generális lett.
Az uradalomhoz tartozó, hatalmas területen fekvő Farkas-erdőben a
törvénytelen erdőhasználat (makkoltatás, erdei legeltetés, hamuzsírfőzés
stb.) már jó ideje nagymértékű pusztulást okozott. Szluha új telepesfalvak
létrehozásával akart a helyzeten javítani.(1) Főként német nemzetiségű
erdőirtók kötelességeit, kedvezményeit szerződésben rögzítették.
Az egyetlen fennmaradt ilyen német nyelvű okmány az egervölgyiek
kontraktusa.

EGERVÖLGY ALAPÍTÓLEVELE

"Mi alulírottak levelünk erejével kinyilvánítjuk minden rendű és rangúaknak,
hogy készen vagyunk a kegyelmes sárvári uraságtól az uradalmában fekvő
Farkas-erdőben egyes helyeken, amelyeket ő Excellenciája ikládi gróf
Szluha György legkegyelmesebben számunkra kijelölt és a következő
feltételekkel kiépíteni és azon lakni enged, mint következik
    Először: Mi alul nevezettek [...] kötelezzük magunkat, hogy a 
fentnevezett uraságok tisztviselői által számunkra kijelölt helyekre
költözünk, és azokon valamennyien jó és tartós épületeket és házakat építünk
vagy építtetünk.
    Másodszor: a számunkra mindegyik házhelyhez kiosztott földeket és
réteket gondozni és művelni, nevezetesen 14 hold földet házhelyenként, ahol
holdanként 2 mérőnyit lehet termelni. [...]
Ha pedig ezek szükségeteinkre nem elegendőek, akkor a fentnevezett kegyelmes
urasági tisztviselők egy újabb darab erdőt jelölnek ki irtásra, ami azonban
ugyancsak a házhelyek szerint lesz rétekre és szántóra kimérve és kiosztva.
Ezzel szemben ezen urasági tisztviselők tudta és utasítása nélkül a 
legkevésbé sem engedtetik meg, hogy az erdőt tönkretegyük, hanem az
építkezéshez és szükségleteinkre azt a fát használjuk, amit a földek
létesítéséhez kiirtunk.
    Harmadszor: Ilyenképpen a kegyelmes uraság számunkra három szabad évet
biztosít, ami alatt semmiféle fizetésre és szolgálatra sem fog bennünket,
hanem egyedül és kizárólag dolgaink jó állapotába hozására. Azután pedig
következik
    Negyedszer: Az előbbi leírt három szabad év letelte után, amit arra 
fordítottunk, hogy megvessük a lábunkat és jövedelmünket fejavítsuk, 
mindegyikünk, aki a kijelölt helyeken lakos vagy gazda köteles évente a
fentnevezett kegyelmes uraságnak öt guldent fizetni, éspedig öt guldent
felében Szent Györgykor, a másik felét pedig Mihály napján ezen urasági
képviselőnek. Nemkevésbé úgy a nyári, mint a téli veteményeinkből terményünk
tizedik részét beszolgáltatni és a helyi szokások szerint a kegyelmes 
uraságnak a sárvári kastélyban teljesíteni. Ami marháinkat illeti, ezeket
jövedelmünk tekintetbevételével fenntnevezett kegyelmes uraság a terhek alól
felszabadítja, de ami sertéseinket illeti, úgymint a sótonyiaknak és
nyőgérieknek is, megengedtetik a makkoltatás.
    Ötödször: Ha pedig a fent felsorolt és általunk elfogadott pontok
szerinti szerződéskötés megtörténte után a kijelölt lakóhelyeken nem
építtetnénk és tartanánk fel megfelelőképpen, és esetleg kegyelmes uraság
hátrányára azzal visszaélnénk vagy elhagynánk, úgy jogilag kötelezzük
magunkat a kegyelmes urasággal szemben a kárát személyünkkel és vagyonunkkal
fedezni, és hogy a kegyelmes uraság szabadon rendelkezhet felettünk.
Mellesleg azonban ha egyikünk-másikunk a kegyelmes uraság vagy a község
ellenére cselekedne vagy istentelenül élne, úgy az ilyeneket az urasági
elöljáró tisztviselők elszámolás és kárkiegyenlítés után kitaszíthatják és
kidobhatják és helyükre másokat helyezhetnek, de senki mást, csak németet. 
Ezenfelül azonban az ilyennek meg kell engedni, hogy házát és gazdaságát
olyasvalakinek eladja, aki a kegyelmes uraság rendelkezésének van alávetve
és végül
    Hatodszor: ezzel szemben én Szluha György gróf tekintettel ezen és jövő
lakosok szegénységére és jövedelmére, nem csak a helyek beépítését és
beköltözést engedem meg (habár urasági jog nélkül), hanem azokat, akik
istenfélőn és békességben élnek, védelmemben megtartom.
    Ezzel szemben ők a fenti elkötelezettség alapján kötelesek a kijelölt
helyeiken házaikat felépíteni, és amennyiben valamelyikük el kiván távozni,
úgy fizesse meg a fent leírt pontok szerinti díjat, amit ennek
megerősítésére sajátkezű aláírásommal tanusítok. Ugyanúgy mi új lakosok,
minekutána előttünk felolvastatott és elmagyaráztatott, a fent leírt pontok 
saját megfontolásunkból egyetértőleg elfogadtattak, és mivel magunk az 
írásban járatlanok vagyunk, így leírt nevünk után tett sajátkezű
keresztjelünkkel elköteleztük úgy magunkat, mint leszármazott gyermekeinket
és gyermekeink gyermekeit. 

   Kelt Anno 1756, Március hónap 30-án Sárvár kastélyában

                                           Gróf Szluha György
                                           Michl Somer+
                                           Matthias Tritsch+
                                           Frantz Huber+ (2)

A FALU NEVÉNEK KIALAKULÁSA

Két év mulva 1758. március 21-én a sárvári Alsóvidék összeírása idején
"Neuesdorf von Teutschen in Egervölgye" név alatt van feljegyezve 30
árendás német telepes (colonus). Adójuk évi 5 forint árenda családonként,
továbbá élelem és karácsonyfa.(3)
  1758. május 11-én Kismartonból Szőlősi Ádám inspektort küldték ki, hogy
jelentést tegyen a Sárvár-Alsóvidék uradalomról. Megemlíti az uradalom
területén a Farkas erdőben szép tölgyesben található "Eger Völgye" és
Szemenye településeket.(4)
  Az új falut az egyház először a nyőgéri plébániához csatolta. Ugyanakkor
Szemenye-Farkasszentgyörgyöt az oszkói plébániához osztotta be.
  A legelső bejegyzés a nyőgéri születési anyakönyvben 1756. szeptember
12-én történt: "Michaele ex conjugibus Michaele Vashegyi, Ursula Balatony.
Patrini Johannes Böröcz, Eva Vargha, ex Eger vögy in Farkas Sylva."
  Ugyanazon év október 28-án már a következő bejegyzést találjuk:
"Ursula ex conjugibus Antonio Auer, Mariana Auerin, Patrini: Georgi Kapfli,
Ursula Sermonin, ex pago novo in Sylva farkas."
  1756 október végén: "Ex pago novo in Sylva farkas." Novemberben ugyanez
ismétlődik. 1759 április-májusban más alakban is olvashatjuk a nevét.
Az eddigi "novo pago Sylva Farkas" bejegyzések után a Rosner-Kapel
házaspárnál már "ex Sylva ujfalu", míg egyik májusi bejegyzésben "ex nimet
ujfalu". Aztán csak az "ex Sylva farkas" ismétlődik. 1759. december 25-én
megtaláljuk az "ex ujfalu" bejegyzést. 1761. augusztus 20-i bejegyzés:
"ex farkas ujfalu."(5)
  Tíz éven keresztül az "ex Sylva farkas" illetve az "ex Sylva" bejegyzés
arra utal, hogy nem faluként tekintettek az új településre, hanem csak az
erdőben lévő ideiglenes telepként.

AZ ÚRBÉRI 9 PONTOKRA ADOTT VÁLASZOK 1767-BEN

"1. Mi nékünk Farkas Egervölgyieknek Urbáriumunk nincsen, és nem is volt,
    mivel az elött csak tizenegy esztendővel kezdettünk épülnyi az Farkas
    Erdeiben.
2.  Minthogy semmi Urbáriumunk nem lévén, hanem contractus mellett
    szállottunk meg az nevezett Farkas Erdeit, és készpénz árendát füzetünk
    a Saár-Vári uraságnak már nyolc esztendőtül fogva.
3.  Contractusunk szerint füzettük az árendát, azonkivül más adományokat
    és praestatiokat nem füzetünk.
4.  A mi helységünknek hasznos volta az, hogy S[it venia] V[erbo] 
    szarvasmarhánktul fűbért és az faizástul füstpénzt nem füzetünk,
    elegendő pascumunk vagyon az Farkas Erdeiben, ellenben az bárányokbul
    tizedet, S[it venia] V[erbo] az sörtvélesektül contractus szerint
    makkért füzetünk.
5.  Mivel nem régen szállottunk meg helységünket, az uraságunk által tiszta
    járt föld nem adatott, hanem minden fél heles gazdának az Farkas Erdőbül
    tizennégy holdra való erdő mérettetett szántóföldnek, mellyek ha 
    megtisztulnak, mindenikbe két pozsonyi mérő belé megyen; egy kevés rétet
    is írtottunk, az kiken sanyarút kaszálnyi nem lehet.
6.  [...] mi contractualisták vagyunk, robotot nem szolgálunk, hanem       
    készpénz árendát füzetünk.
7.  Kilencedet soha nem adtunk, sőt még ezen Vármegyében lévő dominiumunkban
    az kilencednek szedése hogy szokásban lett volna, nem tudjok, s nem is
    hallottuk. Mi semminemű datiákat az árendán kivül nem füzetünk, melly 
    tizenöt forint, az Zöller két forintot, az mint föllebb, bárányokbul
    tizedet, makkbért, őszi és tavaszi gabonábul tizedet. 
8.  Nemrégen épülvén helységünk, még puszta hely nincs benne.
9.  Mi örökös jobbágyok nem vagyunk, hanem szabadosok, elmehetünk az 
    jószágbul, és contractusunk szerint az jószágunkat el is adhatjuk"(6)

RÖVID BIRTOKTÖRTÉNET: HOGYAN KERÜLT EGERVÖLGY A GENUAI KÖZTÁRSASÁG BIRTOKÁBA?

A Wesselényi-összeesküvésben részt vevő Nádasdsy Ferenc országbírót a 
császár elfogatta, lefejeztette 1671-ben. Birtokait elkobozta. A császárnak
azonban pénz kellett, ezért 1677-ben eladta a várat Nádasdy vejének, 
Draskovich Miklósnak. Ő azonban csak úgy tudta megvenni a birtokot, hogy a
Felsővidéket 132.000 Ft-ért elzálogosította a Széchenyieknek.
  Törleszteni azonban nem tudott, sőt fiai sem tudtak. Végül a 
Rákóczi-szabadságharc után kénytelenek voltak a Felsővidéket végleg eladni
Széchenyi György grófnak. A Draskovichok kihalása után a század közepétől
újabb földesuraké lett a vár és az uradalom. Gróf Szluha György császári
generális, Inkey Boldizsár majd Szily Ádám váltották egymást a várban.
Mindnyájan eladósodtak. Szily Ádám többek között genuai kereskedőktől is
vett fel kölcsönt, 400.000 Ft-ot. Törleszteni azonban nem tudott, így került
a genuai kereskedők tulajdonába 12 település az Alsóvidékről: Egervölgy,
Szemenye, Beicz, Csénye, Gyertyános, Nyőgér, Sótony, Péntekfalu, Rábasömjén,
Sár, Sárvár mezőváros, Vármellék és Tizenháromváros.
  A kereskedőktől a birtokot a Genuai Köztársaság vette meg, akik azt a
18. század végén a Brentano családnak adták el. A Brentanok 1812-ben magyar
honosságot nyertek. 1803-ban az uradalmot a Habsburgok vásárolták meg 
Mária Terézia harmadik fia Ferdinánd részére. Halála után utódai, Ferenc és
Ferenc-Ferdinánd lettek a vár urai. Majd örökléssel Wittelsbach bajor 
hercegi család tulajdonába került 1945-ig. A néphagyomány most is ezt a
családot tartja a falu alapítójának. A Farkas-erdőt még most is 
Herceg-erdőnek nevezik.(7)

AZ ÚJ TELEPÜLÉS ELSŐ ÉVTIZEDEI

1774-ben Egervölgye Nyőgér filiája, "possessiones neoimpopulata", azaz
újra benépesített birtok volt. Temploma nem volt. 40 család lakott a 
faluban. Az iskolai oktatás már megindult. A tanító faházban lakott, két
tanítványa volt. Összes bevétele 12 Ft és 78 1/2 den volt. 1776-ban a
település Farkas Egervölgye néven lett feltüntetve. Ekkor a tanító Samer
Mihály. A diákokat magyarul, latinul, illetve szükség esetén németül is
tanította. Télen 14, nyáron kevesebb tanítványa volt. Évente minden pártól
egy negyed köböl rozs, özvegyektől egy nyolcad köböl volt a járandósága.
Harangozásért minden hold vetésből egy kévét, összesen 10 keresztet kapott.
Egy hold föld volt a járandósága.
  1781. évi kánoni vizitációkor a következőket jegyezték le: Farkas 
Egervölgye plébániája Kám. Földesúr a sárvári uradalom. Lakosai németajkúak.
A falu lélekszáma 353, temploma nincs. A kámi plébániához szántók és 20
szekér illetmény fa tartozott. Tanító Herbst Mihály, kőszegi, 60 éves.
Németül tanított, magyarul keveset tudott. Javadalmazása: 1 szoba, konyha,
kamra, istálló, kert, két hold szántó, 15 szekér fa volt.
  Az első magyarországi népszámlálás (1784-87) szerint Egervölgyön a házak
száma már 95, ahol 81 család lakott, ténylegesen azonban 443 volt a lakosság
száma. Ebből 229 férfi (77 házasember és 152 nőtlen és fiúgyermek).
Foglalkozásuk alapján nyilvántartottak egy papot, 34 parasztot, ezek
örököseiként 32 főt, 49 zsellért, 1 szabadságolt katonát, 7 egyebet.(8)



                    JEGYZETEK
(1)Juhász Lajos: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században.
   =Századok, 1937. (Pótfüzet). 553-575. p.
(2)Vas Megyei Levéltár (továbbiakban:VaML) Vas Vármegye Nemesi Közgyűlésének
   iratai (továbbiakban: Közgy. ir.) Úrbéli iratok. Többféle úrbéli tárgyak.
   Fasc. 13. No. 7. (1787)
   A német nyelvű eredetiről készített korabeli másolat magyar fordítása.
(3)VaML Helytörténeti lexikon cédulagyűjteménye (továbbiakban: Htl.)
   Egervölgy, 1. fol.
(4)VaML Htl. 2., 3. fol.
(5)Plébániahivatal, Nyőgér. Keresztelési anyakönyvek. I. köt.
(6)VaML. Közgy. ir. Úrbéri összeírások. Úrbéli 9 pontok. Fasc. 3. No. 79.
   "Farkas Egervölgyő", 1768. jún. 8. Az okmányt György János bíró, Aur
   Mihály és Pukhoz Mihály esküdtek, Kopi György, Velladics György és Rosner
   István esküdtek írták alá. Az 1756. évi telepesekről nem maradt fenn
   névsor, de használható forrást jelent az 1768. évi urbárium tabellája
   (VaML Közgy. ir. Úrbéli összeírások. Urbáriumok. 5. doboz. Sárvári
   Dominium.), a 2. sz. lábjegyzetben említett irathoz csatolt 1787. évi
   névjegyzék és Egervölgy 1807. évi úrbéli tabellája (VaML Közgy. ir.
   Úrbéli összeírások. Urbáriumok. 2. doboz. Egervölgy.)
(7)Juhász: i. m. 575. p.
(8)VaML Htl. Egervölgy, 7., 8., 40. fol.




Megjegyzés:
Ez a dolgozat a szerző hozzájárulásával került elhelyezésre ezen a lapon.
Megjelent a Vasi Honismereti Közlemények 1997/2. számában. ((31-36. oldal)
(HU-ISSN 1219-2783))
A html változatot gépelte: Tausz Sándor