A Farkas-erdő környéki falvak újbóli benépesítése a török uralom után csak az 1720/30-as években kezdődött meg. A vasvári káptalan 1741-ben telepítette be újra a szinte teljesen kipusztult Csipkerek községet. Az új telepesek közül minden második német anyanyanyelvű volt. (Néprajzi gyűjtőutam tapasztalata alapján ma is 50-60 % német családnevű lakosa van, akik mind "őslakosnak" vallják magukat. Például Hodvogner, Ecker, Weidinger, Serman stb.) Ugyanekkor népesült be nagyrészt német telepesekből Bögöte község is. 1750-től a sárvári földesúr gróf Szluha György császári generális lett. Az uradalomhoz tartozó, hatalmas területen fekvő Farkas-erdőben a törvénytelen erdőhasználat (makkoltatás, erdei legeltetés, hamuzsírfőzés stb.) már jó ideje nagymértékű pusztulást okozott. Szluha új telepesfalvak létrehozásával akart a helyzeten javítani.(1) Főként német nemzetiségű erdőirtók kötelességeit, kedvezményeit szerződésben rögzítették. Az egyetlen fennmaradt ilyen német nyelvű okmány az egervölgyiek kontraktusa.
"Mi alulírottak levelünk erejével kinyilvánítjuk minden rendű és rangúaknak, hogy készen vagyunk a kegyelmes sárvári uraságtól az uradalmában fekvő Farkas-erdőben egyes helyeken, amelyeket ő Excellenciája ikládi gróf Szluha György legkegyelmesebben számunkra kijelölt és a következő feltételekkel kiépíteni és azon lakni enged, mint következik Először: Mi alul nevezettek [...] kötelezzük magunkat, hogy a fentnevezett uraságok tisztviselői által számunkra kijelölt helyekre költözünk, és azokon valamennyien jó és tartós épületeket és házakat építünk vagy építtetünk. Másodszor: a számunkra mindegyik házhelyhez kiosztott földeket és réteket gondozni és művelni, nevezetesen 14 hold földet házhelyenként, ahol holdanként 2 mérőnyit lehet termelni. [...] Ha pedig ezek szükségeteinkre nem elegendőek, akkor a fentnevezett kegyelmes urasági tisztviselők egy újabb darab erdőt jelölnek ki irtásra, ami azonban ugyancsak a házhelyek szerint lesz rétekre és szántóra kimérve és kiosztva. Ezzel szemben ezen urasági tisztviselők tudta és utasítása nélkül a legkevésbé sem engedtetik meg, hogy az erdőt tönkretegyük, hanem az építkezéshez és szükségleteinkre azt a fát használjuk, amit a földek létesítéséhez kiirtunk. Harmadszor: Ilyenképpen a kegyelmes uraság számunkra három szabad évet biztosít, ami alatt semmiféle fizetésre és szolgálatra sem fog bennünket, hanem egyedül és kizárólag dolgaink jó állapotába hozására. Azután pedig következik Negyedszer: Az előbbi leírt három szabad év letelte után, amit arra fordítottunk, hogy megvessük a lábunkat és jövedelmünket fejavítsuk, mindegyikünk, aki a kijelölt helyeken lakos vagy gazda köteles évente a fentnevezett kegyelmes uraságnak öt guldent fizetni, éspedig öt guldent felében Szent Györgykor, a másik felét pedig Mihály napján ezen urasági képviselőnek. Nemkevésbé úgy a nyári, mint a téli veteményeinkből terményünk tizedik részét beszolgáltatni és a helyi szokások szerint a kegyelmes uraságnak a sárvári kastélyban teljesíteni. Ami marháinkat illeti, ezeket jövedelmünk tekintetbevételével fenntnevezett kegyelmes uraság a terhek alól felszabadítja, de ami sertéseinket illeti, úgymint a sótonyiaknak és nyőgérieknek is, megengedtetik a makkoltatás. Ötödször: Ha pedig a fent felsorolt és általunk elfogadott pontok szerinti szerződéskötés megtörténte után a kijelölt lakóhelyeken nem építtetnénk és tartanánk fel megfelelőképpen, és esetleg kegyelmes uraság hátrányára azzal visszaélnénk vagy elhagynánk, úgy jogilag kötelezzük magunkat a kegyelmes urasággal szemben a kárát személyünkkel és vagyonunkkal fedezni, és hogy a kegyelmes uraság szabadon rendelkezhet felettünk. Mellesleg azonban ha egyikünk-másikunk a kegyelmes uraság vagy a község ellenére cselekedne vagy istentelenül élne, úgy az ilyeneket az urasági elöljáró tisztviselők elszámolás és kárkiegyenlítés után kitaszíthatják és kidobhatják és helyükre másokat helyezhetnek, de senki mást, csak németet. Ezenfelül azonban az ilyennek meg kell engedni, hogy házát és gazdaságát olyasvalakinek eladja, aki a kegyelmes uraság rendelkezésének van alávetve és végül Hatodszor: ezzel szemben én Szluha György gróf tekintettel ezen és jövő lakosok szegénységére és jövedelmére, nem csak a helyek beépítését és beköltözést engedem meg (habár urasági jog nélkül), hanem azokat, akik istenfélőn és békességben élnek, védelmemben megtartom. Ezzel szemben ők a fenti elkötelezettség alapján kötelesek a kijelölt helyeiken házaikat felépíteni, és amennyiben valamelyikük el kiván távozni, úgy fizesse meg a fent leírt pontok szerinti díjat, amit ennek megerősítésére sajátkezű aláírásommal tanusítok. Ugyanúgy mi új lakosok, minekutána előttünk felolvastatott és elmagyaráztatott, a fent leírt pontok saját megfontolásunkból egyetértőleg elfogadtattak, és mivel magunk az írásban járatlanok vagyunk, így leírt nevünk után tett sajátkezű keresztjelünkkel elköteleztük úgy magunkat, mint leszármazott gyermekeinket és gyermekeink gyermekeit. Kelt Anno 1756, Március hónap 30-án Sárvár kastélyában Gróf Szluha György Michl Somer+ Matthias Tritsch+ Frantz Huber+ (2)
Két év mulva 1758. március 21-én a sárvári Alsóvidék összeírása idején "Neuesdorf von Teutschen in Egervölgye" név alatt van feljegyezve 30 árendás német telepes (colonus). Adójuk évi 5 forint árenda családonként, továbbá élelem és karácsonyfa.(3) 1758. május 11-én Kismartonból Szőlősi Ádám inspektort küldték ki, hogy jelentést tegyen a Sárvár-Alsóvidék uradalomról. Megemlíti az uradalom területén a Farkas erdőben szép tölgyesben található "Eger Völgye" és Szemenye településeket.(4) Az új falut az egyház először a nyőgéri plébániához csatolta. Ugyanakkor Szemenye-Farkasszentgyörgyöt az oszkói plébániához osztotta be. A legelső bejegyzés a nyőgéri születési anyakönyvben 1756. szeptember 12-én történt: "Michaele ex conjugibus Michaele Vashegyi, Ursula Balatony. Patrini Johannes Böröcz, Eva Vargha, ex Eger vögy in Farkas Sylva." Ugyanazon év október 28-án már a következő bejegyzést találjuk: "Ursula ex conjugibus Antonio Auer, Mariana Auerin, Patrini: Georgi Kapfli, Ursula Sermonin, ex pago novo in Sylva farkas." 1756 október végén: "Ex pago novo in Sylva farkas." Novemberben ugyanez ismétlődik. 1759 április-májusban más alakban is olvashatjuk a nevét. Az eddigi "novo pago Sylva Farkas" bejegyzések után a Rosner-Kapel házaspárnál már "ex Sylva ujfalu", míg egyik májusi bejegyzésben "ex nimet ujfalu". Aztán csak az "ex Sylva farkas" ismétlődik. 1759. december 25-én megtaláljuk az "ex ujfalu" bejegyzést. 1761. augusztus 20-i bejegyzés: "ex farkas ujfalu."(5) Tíz éven keresztül az "ex Sylva farkas" illetve az "ex Sylva" bejegyzés arra utal, hogy nem faluként tekintettek az új településre, hanem csak az erdőben lévő ideiglenes telepként.
"1. Mi nékünk Farkas Egervölgyieknek Urbáriumunk nincsen, és nem is volt, mivel az elött csak tizenegy esztendővel kezdettünk épülnyi az Farkas Erdeiben. 2. Minthogy semmi Urbáriumunk nem lévén, hanem contractus mellett szállottunk meg az nevezett Farkas Erdeit, és készpénz árendát füzetünk a Saár-Vári uraságnak már nyolc esztendőtül fogva. 3. Contractusunk szerint füzettük az árendát, azonkivül más adományokat és praestatiokat nem füzetünk. 4. A mi helységünknek hasznos volta az, hogy S[it venia] V[erbo] szarvasmarhánktul fűbért és az faizástul füstpénzt nem füzetünk, elegendő pascumunk vagyon az Farkas Erdeiben, ellenben az bárányokbul tizedet, S[it venia] V[erbo] az sörtvélesektül contractus szerint makkért füzetünk. 5. Mivel nem régen szállottunk meg helységünket, az uraságunk által tiszta járt föld nem adatott, hanem minden fél heles gazdának az Farkas Erdőbül tizennégy holdra való erdő mérettetett szántóföldnek, mellyek ha megtisztulnak, mindenikbe két pozsonyi mérő belé megyen; egy kevés rétet is írtottunk, az kiken sanyarút kaszálnyi nem lehet. 6. [...] mi contractualisták vagyunk, robotot nem szolgálunk, hanem készpénz árendát füzetünk. 7. Kilencedet soha nem adtunk, sőt még ezen Vármegyében lévő dominiumunkban az kilencednek szedése hogy szokásban lett volna, nem tudjok, s nem is hallottuk. Mi semminemű datiákat az árendán kivül nem füzetünk, melly tizenöt forint, az Zöller két forintot, az mint föllebb, bárányokbul tizedet, makkbért, őszi és tavaszi gabonábul tizedet. 8. Nemrégen épülvén helységünk, még puszta hely nincs benne. 9. Mi örökös jobbágyok nem vagyunk, hanem szabadosok, elmehetünk az jószágbul, és contractusunk szerint az jószágunkat el is adhatjuk"(6)
A Wesselényi-összeesküvésben részt vevő Nádasdsy Ferenc országbírót a császár elfogatta, lefejeztette 1671-ben. Birtokait elkobozta. A császárnak azonban pénz kellett, ezért 1677-ben eladta a várat Nádasdy vejének, Draskovich Miklósnak. Ő azonban csak úgy tudta megvenni a birtokot, hogy a Felsővidéket 132.000 Ft-ért elzálogosította a Széchenyieknek. Törleszteni azonban nem tudott, sőt fiai sem tudtak. Végül a Rákóczi-szabadságharc után kénytelenek voltak a Felsővidéket végleg eladni Széchenyi György grófnak. A Draskovichok kihalása után a század közepétől újabb földesuraké lett a vár és az uradalom. Gróf Szluha György császári generális, Inkey Boldizsár majd Szily Ádám váltották egymást a várban. Mindnyájan eladósodtak. Szily Ádám többek között genuai kereskedőktől is vett fel kölcsönt, 400.000 Ft-ot. Törleszteni azonban nem tudott, így került a genuai kereskedők tulajdonába 12 település az Alsóvidékről: Egervölgy, Szemenye, Beicz, Csénye, Gyertyános, Nyőgér, Sótony, Péntekfalu, Rábasömjén, Sár, Sárvár mezőváros, Vármellék és Tizenháromváros. A kereskedőktől a birtokot a Genuai Köztársaság vette meg, akik azt a 18. század végén a Brentano családnak adták el. A Brentanok 1812-ben magyar honosságot nyertek. 1803-ban az uradalmot a Habsburgok vásárolták meg Mária Terézia harmadik fia Ferdinánd részére. Halála után utódai, Ferenc és Ferenc-Ferdinánd lettek a vár urai. Majd örökléssel Wittelsbach bajor hercegi család tulajdonába került 1945-ig. A néphagyomány most is ezt a családot tartja a falu alapítójának. A Farkas-erdőt még most is Herceg-erdőnek nevezik.(7)
1774-ben Egervölgye Nyőgér filiája, "possessiones neoimpopulata", azaz újra benépesített birtok volt. Temploma nem volt. 40 család lakott a faluban. Az iskolai oktatás már megindult. A tanító faházban lakott, két tanítványa volt. Összes bevétele 12 Ft és 78 1/2 den volt. 1776-ban a település Farkas Egervölgye néven lett feltüntetve. Ekkor a tanító Samer Mihály. A diákokat magyarul, latinul, illetve szükség esetén németül is tanította. Télen 14, nyáron kevesebb tanítványa volt. Évente minden pártól egy negyed köböl rozs, özvegyektől egy nyolcad köböl volt a járandósága. Harangozásért minden hold vetésből egy kévét, összesen 10 keresztet kapott. Egy hold föld volt a járandósága. 1781. évi kánoni vizitációkor a következőket jegyezték le: Farkas Egervölgye plébániája Kám. Földesúr a sárvári uradalom. Lakosai németajkúak. A falu lélekszáma 353, temploma nincs. A kámi plébániához szántók és 20 szekér illetmény fa tartozott. Tanító Herbst Mihály, kőszegi, 60 éves. Németül tanított, magyarul keveset tudott. Javadalmazása: 1 szoba, konyha, kamra, istálló, kert, két hold szántó, 15 szekér fa volt. Az első magyarországi népszámlálás (1784-87) szerint Egervölgyön a házak száma már 95, ahol 81 család lakott, ténylegesen azonban 443 volt a lakosság száma. Ebből 229 férfi (77 házasember és 152 nőtlen és fiúgyermek). Foglalkozásuk alapján nyilvántartottak egy papot, 34 parasztot, ezek örököseiként 32 főt, 49 zsellért, 1 szabadságolt katonát, 7 egyebet.(8)
JEGYZETEK
(1)Juhász Lajos: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. =Századok, 1937. (Pótfüzet). 553-575. p. (2)Vas Megyei Levéltár (továbbiakban:VaML) Vas Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai (továbbiakban: Közgy. ir.) Úrbéli iratok. Többféle úrbéli tárgyak. Fasc. 13. No. 7. (1787) A német nyelvű eredetiről készített korabeli másolat magyar fordítása. (3)VaML Helytörténeti lexikon cédulagyűjteménye (továbbiakban: Htl.) Egervölgy, 1. fol. (4)VaML Htl. 2., 3. fol. (5)Plébániahivatal, Nyőgér. Keresztelési anyakönyvek. I. köt. (6)VaML. Közgy. ir. Úrbéri összeírások. Úrbéli 9 pontok. Fasc. 3. No. 79. "Farkas Egervölgyő", 1768. jún. 8. Az okmányt György János bíró, Aur Mihály és Pukhoz Mihály esküdtek, Kopi György, Velladics György és Rosner István esküdtek írták alá. Az 1756. évi telepesekről nem maradt fenn névsor, de használható forrást jelent az 1768. évi urbárium tabellája (VaML Közgy. ir. Úrbéli összeírások. Urbáriumok. 5. doboz. Sárvári Dominium.), a 2. sz. lábjegyzetben említett irathoz csatolt 1787. évi névjegyzék és Egervölgy 1807. évi úrbéli tabellája (VaML Közgy. ir. Úrbéli összeírások. Urbáriumok. 2. doboz. Egervölgy.) (7)Juhász: i. m. 575. p. (8)VaML Htl. Egervölgy, 7., 8., 40. fol.
Megjegyzés:
Ez a dolgozat a szerző hozzájárulásával került elhelyezésre ezen a lapon. Megjelent a Vasi Honismereti Közlemények 1997/2. számában. ((31-36. oldal) (HU-ISSN 1219-2783)) A html változatot gépelte: Tausz Sándor